Bűnöztem (én is)

 Szóval, Gwen kihívott erre a nagyon-nagyon érdekes kihívásra, én meg elhatároztam, hogy most rögtön, az American Gods utolsó fejezeteit félredobva megcsinálom, és rohadtul őszinte leszek. Szóval, lehet, nem fogtok ezután szeretni 😅😅


Na, de lássuk is a kérdéseket:

1. Kevélység: Melyik az a történeted, amire annyira büszke voltál, hogy nem fogadtad a rá érkező kritikákat? Utólag mit gondolsz erről?

Nos, az Igazi színeim erre egy remek példa, bár ott nem is feltétlenül a büszkeség volt a baj. Sokkal inkább az, hogy valahogy nehezen sikerült megértenem, szándékaim ellenére tényleg elég... Élesre sikerültek a dolgok. Kaptam egy kritikát ezzel kapcsolatban merengőn, amivel továbbra sem értek teljesen egyet, de elismerem, kicsit nagyon túllőttem a célon, úgyhogy ha hangulatban leszek, be is fejezem a Steve szemszögéből íródott kiegészítő fejezetecskét. Igazságot annak a "csodás" embernek... 

2. Kapzsiság: Van olyan történeted, ami szerinted olyan jól sikerült, hogy pénzt is kérnél érte? Mennyit érne a belé fektetett munkád?

Hát... Azt azért nem mondanám, hogy pénzt kérnék értük, mert fanfiction, az isten szerelmére, de azért volt, hogy borzalmasan büszke voltam valamire, de csak egy kritikát kaptam összesen rá az összes platformon, szóval... Csak nem lehet olyan jó. Veled nem veszíthetek Nálam a kapzsiság abból áll, hogy mindig szeretnék sok kritikát, ám szinte alig kapok.
De ha visszakanyarodunk a büszkeséghez, a Dolce Vita első fejezete például nagyon büszkévé tett. Aztán akármennyire szerettem írni, végül meh lett az egész. 💁

3. Bujaság: Melyik történetedben próbálkoztál először korhatáros jelenettel (nem feltétlen erotikus értelemben)? Utólag mit gondolsz, mi volt a legnagyobb hibája?

Huh, hát ez bizony a hírhedt Devils Never Cry című, nagysikerű agysejtírtásban volt. One-shotnak indult, agyrohasztás lett belőle, és észreveszem magamon, hogy ugyanolyan borzalmas a karakterformálásom, mint anno. Khm, Dolce Vita, khm Ez persze sokaknak nem tetszik. Sajnálom, én egy ilyen "talán meglátod benne a potenciált, aztán rögtön el is cseszi" író vagyok. Már ha annak nevezhetem magam...
A legnagyobb hibáit pedig sorolhatnám napestig. Lényeg, hogy borzalmasan bántam a karakterekkel, iszonyat szituációkat idéztem elő, és a szexjelenetek is gázosak voltak. Szokták mondani, sokat akar a szarka... Azóta csak finoman bánok a szexjelenetekkel, és ha nem muszáj, nem érzem úgy, nincs is benne, legfeljebb utalás szinten.
Ott egy életre kiéltem magam a hülye kliséimmel...

4. Irigység: Volt, hogy irigy voltál olyan történet olvasottságára, ami szerinted a tied nyomába sem érhet? Név említése nélkül szerinted mi volt a legnagyobb hibája?

Látom, mi megy Wattpadon, meg bárhol máshol. És nem is az, hogy irigy vagyok dehogynem, de rosszul esik. Tudom, hogy szar vagyok, viszont azoknál egy kicsit jobb. Az én irományaim alufóliába csomagolt kakik, mert legalább igényesnek tűnnek. Azok a klisés szarok meg, amiknek a helyesírása egyenlő a nullával, és még az SzJG-nél is primitívebbek, és butábbak (ijesztően), mégis van több ezres olvasottsága, háromezer kritika, én meg azért próbálkozom, próbálkozom, de sehol Sári.
Bár nálam visszatérő probléma, hogy nehezen birkózom meg más (általam kedvelt) írókkal. Aztán néhány "szerencsést" megkedveltem, nem kap el a gépszíj rögtön, csak siránkozok, hogy én miért nem tudok így írni... Szóval... Mondhatjuk azt, hogy egy kibaszott féltékeny ember vagyok, vagy ha szépíteni akarjuk a dolgokat, csak versenyszellemű... Vagy kishitü. Ezt csak mondják rám, én nem hiszek benne...

De "jó hír" minden környezetemben lévő tehetséges embernek, hogy szoktam őket néha utálni, mert én feleannyira sem vagyok jó semmiben, mint ők. 😃De nyugi, ha rendes vagy velem, egy idő után bűntudatom lesz, és megkedvellek. 😉

5. Falánkság: Volt, hogy több történeten dolgoztál egyszerre? Mi lett az eredménye?

Nekem a multitasking nem megy. :D Egyszerre egy történet/fejezet. Legutóbb a Dolce Vita-Danse Macabre volt ilyen, de az is úgy, hogy megírtam az egyikből egy fejezetet, aztán a másikból, mert ahhoz volt kedvem. Szóval én nem dolgozom párhuzamosan sose semmin, legfeljebb ötletelés szintjén, de azt nem igazán tudom kontrollálni.

6. Harag: Formáztál valaha szereplőt élő emberről azért, hogy a történetedben megkapja azt az igazságszolgáltatást, amit a valóságban nem biztos, hogy meg fog? Ki ő, és mi lett a sorsa a történetben?

Egyszer. :D Valamikor nyolcadikosként írtam egy RP fanfictiont egy álmom nyomán, mert gyűlöltem a kémia tanárom. Igazából azon kívül, hogy játszottam ott a nagy dívát, óráról való kisétálással meg ajtócsapkodással, nem csináltam semmi különöset. Szóval nem bántottam szegénykét. De ne kövezzetek meg, szaros tizennégy éves voltam, békasegg alatti IQ-val...

7. Lustaság: Melyik az a történeted, amit lustaság miatt félbehagytál, és a legjobban bánod?

Véglegesen sose hagytam félbe semmit, legfeljebb szüneteltem. Legutóbb a Dolce Vitával fordult elő, elporolt az élet, sooo sad szóval július és október között ültem az utolsó fejezeten, és ez meg is látszik rajta. Egy csinos kupac kaki. :D Előtte a Devils Never Cry-al, de arról inkább ne is beszéljünk...

A konklúzió tehát az, hogy egy borzalmas ember vagyok, de legalább őszinte. 😅😅

Engesztelésképp itt egy kép a jelenlegi kedvenc muzsikám kedvenc soraival, amit én szerkesztettem.