Tavaly Karácsonykor 

Az ünnepek közeledtével egyre gyakrabban szembesülünk a ténnyel, hogy bizony nagyon sok kérdésben az emberiség két, jól elkülöníthető archetípusra osztható. Vannak, akik november elsején már Mariah Carey-t hallgatnak, és vannak, akik a hátuk közepére sem kívánják az egész karácsonyi mizériát. Történetünkben pontosan ez a jelenség figyelhető meg, a Bosszúállók ugyanis egy újabb polgárháború küszöbén állnak, megint csak két pártra oszlik a csapat, azonban ezúttal a harc éppenséggel a végvárként funkcionáló hangszórók és a dekoráció ellen vagy épp mellett folyik. Szentestére aztán már mindenki belefárad a közel két hónapos viaskodásba, és amikor Thor egy nem várt vendéggel állít be, gyakorlatilag senkinek nincs energiája ellenkezni. A „Jól van, bánom is én, az ünnepekre maradhat, de utána keresel neki valami más helyet, és felelősséget vállalsz érte, Thor” aztán olyannyira jól sikerül, hogy váratlan és nem szívesen látott vendégük karácsony után is velük marad.
PS: Az eredeti kívánság merengőn olvasható