Write Tag a Kacatosból
Sziasztok! A csodálatos Gwen ismét megjelölt egy "kihívásban" vagy hogy is hívják ezeket :'D,
amit innen is nagyon szépen köszönök. <3 (Igen, tényleg borzalmasan
hálás vagyok, mert úgy tűnik, a héten nem fog felkerülni a Méregzöld, de
helyette olvashatjátok ezt ;) )
WRITE TAG A KACATOS DOBOZBÓL
Szabályok:
- × Másold be a szabályokat és a kérdéseket a bejegyzésed elejére!
- × (Ha másolásvédelem van az oldaladon, jelöltjeidet irányítsd a Kacatos dobozra, innen el tudják vinni őket.)
- × Linkeld annak a nevét, aki jelölt téged!
- × Válaszolj a kérdésekre!
- × Ha van ötleted, használd ki a +1 lehetőséget! ;)
- × Jelölj te is bloggereket a játékra és linkeld az oldalukat!
- × Értesítsd őket a jelölésről!
1. Hány évesen írtad az első történeted/versed? (Amit nem sulis háziként alkottál.)
Talán tizenhárom éves lehettem, és valójában már egyáltalán nem emlékszem, mégis hogyan kezdődött, de azt tudom, hogy a legelső történetem egy elképesztő, borzalmas Twilight fanfiction volt. Erről az akkori Meri adminok lehet, hogy többet tudnának mesélni, hiszen legalább hétszer dobták vissza, mire feladtam. Mármint, az első fejezetet, nyilván. Egy füzetbe írtam órákon meg szünetekben, és végül csak az első fejezete érte meg, hogy le is gépeljem, nulla vesszővel és valahol a negatív tartományban mozgó nyelvtantudással. Aztán amikor felkerült (vagy csak volna, már tényleg nem emlékszem), akkor fogtam magam, és elkezdtem verseket meg más Twilight fanfictionoket gyártani. Ki érti ezt a logikát, mi? :'D
2. Miről szólt?
A füzet még mindig megvan, igazából az összes füzet megvan, amit azelőtt használtam, hogy átszoktam volna a gépen írásra. De hogy őszinte legyek, gőzöm sincs. Egy-két mozzanat megvan belőle, mint például, hogy úgy értek véget a fejezetek, hogy a szereplők aludni tértek. :D Nem voltam valami kreatív akkoriban, na. Aztán átváltottam előbb versekre, amiket anno szépen mindenki le is oltott, majd további Twilight fanfictionokre. A többiről úgyis tudtok, még arról is, amit már rég eltüntettem az Internetről. :'D (Hiszem azt én...)
3. Ki/mi volt az oka, hogy elkezdtél írni? Honnan jött az ötlet?
Nem tudom. Sajnos nekem nincsenek érdekes történeteim arról, hogy hogyan lettem "író", hiszen a mai napig nem vallom annak magam. Régen rájöttem már arra, hogy legfeljebb a "hobbiíró" kifejezés használható rám, mivel nehezen vagy egyáltalán nem tudok saját karakterekkel és történetekkel dolgozni (vagy csak nem akarok), és őszintén, bárki írásnak nevezné azt, amit én ezen címszó al-jelentésrétegeibe burkolózva művelek? :'D Erősen kétlem.
Amikor viszont igazán elkezdtem írni, nos... Az egy borzasztó szarlavina kezdetén történt. Nem szépítek, nem cenzúrázom magam, mert az a négy év... Ha nem is mind, ha nem is állandóan, de maga volt a pokol. Azt hiszem, akkor nőttem fel, értettem meg az érzéseket és a történetek fontosságát. Kiutat kerestem az én saját kis poklomból.
Azóta is vannak visszatérő motívumok az írásaimban, de ez akkoriban kifejezetten így volt. Újra és újra ugyanaz a nóta. Persze, előtte is volt egy cringe tini-angst korszakom, de az még véletlenül sem volt olyan mély és komoly, mint az utána következő időszak.
Már nem bánom, mert sokszor erőt merítek belőle, sokat segített abban, hogy ma az legyek, aki. De néha még visszatér, illetve örökre adott egy irányt az írásaimnak.
A Devils Never Cry című csodálatos irományom például egytől egyig önterápia volt, egy undorító köntösbe burkolt, érzelmi hullámvasút. Gyógyulás. Ma már borzalmasnak tartom, de akkor kiút volt, fejlődés.
Csak hogy mindenkit megnyugtassak, az utóbbi két évben már nem igazán jellemző ez a vonal, vagy legalábbis nem szándékosan. Viszont van tervben valami, ami önterápia címszó alatt erre az időszakra és eseményeire reflektál. (Majd egyszer, ha lesz hozzá elég időm és lelki erőm) De egyébként a Pulvis et Umbra Sumus is ebből az időszakból/állapotból szól.
4. Ki volt az első, akinek megmutattad valamelyik művedet?
Régen megmutattam őket a barátaimnak, néhány versem még anyukám is olvasta, de lassan szinte teljesen magamba zárkóztam, és aki nem a blogom olvasója, vagy nem olvas más felületen... Nos, ő valószínűleg vagy nem tud róla, vagy nem érdekli. Nem is szeretek róla beszélni, nem az az első dolog, hogy bejelentem az új ismerősöknek, hogy "ÉN ÍRÓ VAGYOOOK!!4!!4444!!'. Bár nem vagyok, szóval...
Mellesleg, a Nyíregyháza Könyve c. antológiában 2015-ben vagy 16-ban megjelent egy novellám, a Búcsú nem örökre szól. Az számít?
5. Milyen zsánerben alkottál eleinte?
Eleinte nagyon kétfelé húzott a ló, vagy angst, többnyire csak az, vagy valami romantikus dolog. Ez a két főbb csapásirány azt hiszem, megmaradt, mindössze kiegészült némi, nem túl nagy lélektani mélységgel és realizmussal, azt hiszem. Volt egy fantasy vagy urban-fantasy kezdeményem is, de végül annyiban maradt. Ahogy fejlődtem, egyre inkább kezdtem elhagyni a varázslatos, természetfeletti elemeket. Ha nem fontos, inkább be sem vonom. Persze, néhány Marvel fanfictionnél ez kikerülhetetlen, de ott is próbálkozom az egyszerűségre törekedni. Mostanában viszont már szeretem a hangsúlyt a szereplők érzelmi világára, gondolataira, tetteire, démonaira, magaslataira és mélységeire helyezni a hangsúlyt.
6. Hogyan írnád le a kezdeti munkamódszered, időbeosztásod?
Én tipikusan az vagyok, aki meghallgat egy számot, és hirtelen beugrik róla egy egész történet. Legalábbis, ez az egyik metodikám, zene nélkül nem is tudok írni, szóval mondhatjuk úgy is, hogy minden írásom songfic. A másik pedig nem sokkal többen különbözik ettől, hiszen a zene ennek is elengedhetetlen része, csak nem így. Szóval, általában nagyon szoktam unatkozni elalvás előtt, sétálás, buszon utazás...stb közben. Ergo, szinte mindig. Ilyenkor pedig a kedvenc karaktereimmel történeteket találok ki, amivel szórakoztathatom magam. Persze, valami aláfestőzene mindig megy. :D
Ezen felül nincs semmilyen különösebb módszerem, nem szeretek vázlatot írni, viszont vannak kisebb előkészületek, például képeket gyűjtök, lejátszási listákat készítek ihletszerzés gyanánt. Aztán leülök és írok.
Nincs ebben semmilyen nagy varázslat, bármennyire is szeretném, hogy így legyen...
7. Van-e valami érdekességed a kezdeti időkről, amit elmesélnél? :)
Azon kívül, hogy borzasztó stílusom, helyesírásom, történetmesélésem és karakterkezelésem volt, ami most is megmaradt, nem igazán tudok semmit sem mondani, ami érdekes volna.
Legfeljebb az össz munkásságomról, már ha szabad ilyen "nagy" szavakat használnom. Mégpedig annyit, hogy minden egyes szó, mondat, történetet, amit valaha papírra, akarom mondani, Word doksira vetettem, nem más, mint egy nagy, materializálódott érzelemkupac. Ennyi és semmi több. Talán ez érdekes egy kicsit legalább, nem? Hát nem. Na, mindegy. Legalább megpróbáltam...
+1
Bármit kérdezhetsz, ami az írás kezdetéhez kapcsolódik. (De ne felejtsd
el ezt a szöveget is bemásolni, hogy a te jelölted is kitalálhasson
valamit!)
Hát, ez nem kezdeti, de már vagy kétszer írtam egy Frostironról, legutóbb a Meris ficblogomban, amihez akárhogyan kezdek neki, mindig valami birizgálni kezd és nem tudom befejezni. Szóval, arra a döntésre jutottam, hogy majd az Endgame után megírom. Túlságosan maximalista vagyok, és ugyan szeretem a teóriákat, valahogy nem érezném túl jól magam, ha tízezer szón keresztül beszélnék egy feltételezésről, ami totális bullshit. Így hát egyelőre őt pihenőpályára raktam, de ne aggódjatok, ha lesz időm, kedvem és további érdeklődésem (az valószínűleg lesz), akkor megírom. :) Egyszer biztosan. Nem szeretném elengedni ezt az ötletet.
Sajnos nem követek túl sok mindenkit bloggeren, akit mégis, az nagy valószínűséggel nem is követ, vagy nem író, szóval én azt mondom, ha úgy érzed, csináld meg ezt a kis "kihívást". Tehát, én mindenkit meghívok. ;)
Aztán hozzászólásban várom a kész posztokat, mert kíváncsi vagyok ám. ;)
0 megjegyzés
Köszönöm a kommented. Legyen további szép napod. :)