Sziasztok!
Ezúttal nem történettel érkeztem, nem is helyzetjelentővel, egyszerűen csak kipattant a fejemből egy ötlet, amelyet szeretnék papírra, vagy jelen esetben inkább blogbejegyzésre vetni.
Miről is zagyválok éppen? Jó kérdés. A legpontosabb meghatározás talán a "motiváló cikk" lenne, azonban nem érzem magam elég bölcsnek és érettnek ahhoz, hogy ilyesfajta megnevezésekkel dobálózzak egy legjobb esetben is néhány száz szós bejegyzést illetően.

Egy ilyen balladai homállyal bőven felszerelkezett, zavaros bevezető után talán ideje volna a lényegre térnem.
Az emberek szájából gyakran hallom, hogy milyen gyerekes dolog húsz évesen még mindig szuperhősök, videojáték karakterek és zenészek iránt rajongani, hiszen már felnőttem, egyetemre járok, a jövőmet építem, mégis hogyan gondolom én ezt?
Éretlen dolog úgy várni egy filmet, hogy minden egyes új információra úgy reagálsz, mint gyöngytyúk a zöld takonyra, kifejezetten és halmozottan infantilis dolog hetekig nézegetni az újságos kirakatát, hátha meghozták már az új Mozimániát, Vasemberes tokot rendelni vagy egyszerűen csak félni, hogy mi fog történni a kedvenc karaktereiddel. Ugyan, szerezz inkább egy pasit magadnak, miért elérhetetlen emberekre csorgatod a nyálad, nem tudod, hogy Tony Stark csak egy kitalált karakter, hogy soha a büdös életben nem fogsz találkozni RDJ-vel vagy Tom Hiddlestonnal. Mégis mi tud téged megfogni ebben a két órás pjú-pjú-pjú, győzzük le a rosszfiút, aztán viszlát halmazban? Miért kell mindig erről beszélned? Faszért kell állandóan arról a ronda faszról beszélned!
Az egy szar, mégis mit tudsz benne szeretni, az kisgyerekeknek való, de hát semmi romantika nincs benne, inkább nézd meg az új Szürke vagy Sötét vagy Szabadság, vagy tudja a gyász minek az Árnyalatát, az sokkal jobb. Miért csak erre akarsz elmenni moziba? Miért nem érdekel a Minden Minden? Persze, a Marvel egy szar, a Twilight sokkal jobb, szerintem kurva jól van megírva.
Miért vagy ennyire gyerekes? Még a kis tesóm/unokaöcsém/húgom/akárkim sem szereti ezt a borzalmat. Mi értelme van minden évben újranézni az összeset?
Szerintem, ez egy szar, gyere, inkább nézzük meg a Csillag Születiket. Hogy nem érdekel? Az engem nem zavar, gyere el velem moziba. Hogy én elmennék-e veled a következő Marvelre, hogy ne egyedül zokogj a kibaszott vetítőteremben? Ja, nem bocs, ez engem nem érdekel, én rohadtul nem fogok beülni valamire, ami nem áll hozzám közel. Én ezért a szarért, amin elalszom, nem fogok ezerötszázat fizetni.
Fejezd már ezt be, és keress végre magadnak egy olyan pasit, aki elérhető, lehetőség szerint pedig nem Amerikában él például. Valaki olyat, aki itt van. Nézd, az a srác bepróbálkozott nálad a múltkor, de te elzavartad, mert már megint azok után a buta szuperhősök után vágyakozol. Persze, hogyne, biztos az volt vele a bajod, hogy egy tapló paraszt... Csak hogy tudd, soha nem fogsz olyat találni, aki olyan, mint a szuperhőseid. A valódi embereket kéne szeretned, nem azokat, akiket a filmekben látsz. 
Mégis mi bajod van azzal, hogy bejön YX? Nekem nem lehet kedvenc énekesem? Jaj, őt még csak véletlenül se merd leszólni! Nem érdekel, mi a véleményed róla, inkább tartsd magadban. Nem, még csak véletlenül sem azért mentek tönkre az eddigi kapcsolataim, mert azt vártam, hogy majd minden olyan lesz, mint a romantikus filmekben, amiket állandóan nézek. Hát persze, XY és YZ kiváló írók. Mégis mi bajod van YZ-vel? Nekem ő a kedvencem, minden egyes dedikálására elmegyek, mindegyik könyvét megvettem, és imádom, ne merd azt mondani, hogy szerinted egy nagyképű seggfej, ne merd azt mondani, hogy neked nem tetszenek a könyvei, nem, nem érdekel a véleményed, JA, és gyere el velem a dedikálásokra, még akkor is, hogyha a hideg futkos a hátadon tőle.
Gyerekes vagy, mert nem erotikus regényeket olvasol, gyerekes vagy, mert azokat a hülye szuperhősös filmeket szereted, hát nem érted meg, hogy az nem valóság? Mégis miért nem tudsz valami saját romantikus regényt írni? Miért állandóan csak azt akarod átírni, ami a hülye filmjeidben történik?
Mégis mikor van neked időd ezeket megnézni? Ha ennyi időd van, ne merd magad elfoglalt embernek hívni.
Éretlen vagy, mert olyan pasik után vágyakozol, akik elérhetetlenek. Persze, hát persze, hogy nem vagy beléjük szerelmes *szemforgatás*, hiszen csak akkor lehet rajongani valaki iránt, ha szerelmes vagy belé. Nem, én nem vagyok szerelmes YZ-be. Igenis lehet úgy rajongani, hogy nem vagy szerelmes belé! Neked meg apakomplexusod van, mégis mi jön be egy 53 éves pasin? Ezért nem találsz barátot magadnak, mert ilyen dajkamesékbe ringatod magad, elmegy melletted az élet, és elutasítasz mindenkit, aki nem felel meg a magas, vagy jobban mondva Marveles elvárásaidnak.
Persze, neked van időd megnézni, mikor alakult ez a zenekar, hogy hány albumuk van, kik a tagok, de én elfoglalt ember vagyok, nekem ilyesmire nincs időm. Fontos dolgokat csinálok, capiche?
Azzal baszod el az egész nyarad, hogy filmeket nézel, meg azzal a hülye játékkal játszol, semmi értelme nincs, ezt ugyan mégis mikor fogod használni az életben? Nem unod már, hogy folyton csak erről beszélsz? Annyira felbasz, hogy neked csak ezek a kitalált pasik jönnek be, miért nem tudsz szerezni magad mellé egy normális srácot? A múltkor bemutattam neked Ikszipszilont, de te lekoptattad.

Ha minden egyes alkalommal, amikor ezeket és ehhez hasonló dolgokat hallottam, kaptam volna csak öt forintot, valószínűleg mostanra már tudtam volna venni valami drágát belőle. Szeretném, hogyha tudnátok azok után, ha végigolvastátok eddig és itt maradtatok, hogy ez a cikk nem arról szól, amit eddig leírtam, nem a saját sérelmeimről, ezek csak példák, egy bizonyos embertípusra.
Szeretném, ha ez az embertípus kapna egy szájzárat, nem kell állandóan rajta lennie, de azért néha feltehetné. Néha tudhatná, mikor kell... Befogni.
Azonban ez szintén nem lényeges. Gyerekes, éretlen volnék amiatt, hogy ennyi idősen, a nagybetűs élet kapujában még mindig """gyerekeknek""" szánt dolgok iránt rajongok? Valóban emiatt volnék éretlen, ÉN, éretlen, mert bizonyos dolgokat szeretek?
Kedves, Embertípus!
Szeretném, hogyha tudnád, hogy mások leblamálása azért, mert azt szeretik amit, a saját rajongásod tárgyának pedig piedesztálra emelése, sérthetetlenné tétele nem minősít senki mást, csakis téged. Lehet véleményed, elmondhatod, hogy te ezt nem szereted, mert ÉN sem úgy fogalmaztam meg a véleményemet a TE rajongásod tárgyával kapcsolatban, hogy az téged vagy rajongásod tárgyát bántson. Ugyanezt a példát TE is követhetnéd, hiszen az égvilágon senki, de senki nem fog azon megsértődni, ha azt mondod, hogy ezt a műfajt te nem csípod.
Szeretném, ha tudnád, hogy rajonghatsz úgy is valakiért, hogy nem vagy belé szerelmes, ugyanis a rajongás és a szerelem nem ok-okozati összefüggés, nem tyúk és tojás, hogy egyik nincs a másik nélkül. Képzeld, igenis el lehet őket különíteni egymástól. S mondok valami sokkal furcsábbat, az ember természetes velejárója, hogy vannak példaképei vagy kifejezetten, különleges módon szeretett ideáljai - ebben semmi furcsa nincs, hiszen te is élsz ezzel az emberi természetedből adódó lehetőséggel. Nem érdekes, hogy ismerek olyan harmincon felüli, férjes, kisgyerekes anyukákat, akik mai napig majd' orrvérzés nem kapnak Ben Afflecktől? Érdekes, mégis megtalálták életük szerelmét, és most nem két hónapja együtt lévő párokról beszélek. Az pedig, hogy valaki számára egy személy attraktív, nem jelenti, hogy akar tőle bármit is, egyszerűen csak jól néz ki, jó humora van és szerethető személyisége. De ez nem egyenlő automatikusan azzal, hogy szerelmes is lennék belé.
ÉN veled ellentétben nem azt várom, hogy a rosszul megírt, futószalagon érkező romantikus-erotikus könyvek cselekménye történjen meg végre az életemben, hogy valahonnan előkerüljön A tökéletes férfi®. Talán csak a saját hibáidra akartál rávilágítani fordított pszichológiával, hogy valójában te hiszed azt kettőnk közül, hogy az a történet, amely rajongásod tárgyát övezi, majd megtörténik pont veled, a való világban. Mert hidd el, attól, hogy valamit nem milliók szeretnek, hogy magyar, hogy egy feltörekvő/egykötetes/onehitwonder író írta, vagy éppen csak azért, mert romantikus, és nem sci-fi-fantasy-akció, mert szerinted reális, valósághű, nem fog megtörténni. Ugyanis a romantikus filmeknek és könyveknek is megvan a maguk pestise, már ha fogalmazhatok így, ugyanis szereted mindig kiemelni, hogy de hát a Bosszúállók nem valóságos, kitaláció. Halkan megsúgom, a romantikus regényeknek, filmeknek is van egy kulcsaspektusa: mindez csak valaki fantáziájának műve. Ha valóságot akarsz, nyisd ki a szemed, nézz magad köré, olvass életrajzi könyveket, nézz életrajzi és dokumentumfilmeket. Hidd el, a valóságban is vannak mesébe illő szerelmi történetek...
De nem folytatom a te szeretett dolgaidból épített fal lebontását, mert én nem akarok olyan lenni, mint te, én nem akarlak megváltoztatni, más nézőpontra sarkallni, egyáltalán, nem akarok arra rávilágítani, szerintem mi a hiba azzal, amit te szeretsz. Ez a különbség kettőnk között. 

Te pedig, kedves olvasó, ha még mindig itt maradtál, és netalántán bármilyen szempontból ugyanebben a cipőben járnál, vagy hasonlóban, elárulom, most következik ennek a "cikknek" a lényege. Ne hagyd, hogy valaha is leszóljanak amiatt, amit szeretsz. Minden ember ízlése más, mindenki mást szeret, és ez így van jól. Nem kell neked is beállnod a sorba, csak azért, mert a barátaid, ismerőseid, a környezeted azt mondja, hogy csak akkor leszel felnőtt és érett és nagyon király, hogyha ezt és ezt szereted. Nem. Felejtsd el, ne akarj nekik megfelelni, ezek az emberek jó nagy szájjal és visszhangozó véleménnyel rendelkeznek, de ahelyett, hogy téged és a te rajongásod tárgyát minősítenék, valójában magukat írják le. Neked pedig semmi mást nem kell tenned, mint kisétálni az ilyen mérgező barátságokból, ismeretségekből.
S csak hogy tudd, nem vagy éretlen, nem vagy gyerekes, nem vagy szánalmas, nevetséges, lúzer, kocka, szerencsétlen, nem attól nem fogsz párt találni, mert valaki szerint "magasak, irreálisak és elérhetetlenek" az elvárásaid. Nem kell nekik megmagyaráznod, hogy valójában a rajongás és a szerelem nem ugyanaz, mert egy intelligens - bármilyen szempontból - ember számára ez természetes. Egy intelligens ember számára teljesen rendben van, hogy azt szereted, amit, hogy van kedvenc színészed, akinek egy jó képétől orrvérzést kapsz, hogy igenis értékeled a szépet, hogy rettegve és izgatottan vársz egy új filmet és szinte pillangókkal a gyomrodban várod a megrendelt tokot/posztert/bögrét/az új Mozimániát...stb.
Legyen bátorságod otthagyni az ilyen embereket, mert felesleges velük vitába szállni azon az alapigazságon felhördülve, hogy tulajdonképpen ők csinálják azt, amivel téged kritizálnak. Semmi értelme, mert az ilyen embereket nem lehet meggyőzni, úgyis neki lesz mindig igazuk. Engedd el, és ha olyan messzire engedted, hogy a kis jégtáblája, amin ülve és tőled egyre csak távolodva megállás nélkül szajkózza az igazát, olyan messzire került, hogy nem hallod már, mit mond, veregesd magad vállon, hogy elengedtél egy energiavámpírt, egy toxikus embert, aki nem csinált mást, csak mérgezte az életedet.
Véleménye mindenkinek van, ezt pedig meg is lehet osztani bátran, azonban ügyelni kell arra, hogyan mondjuk, nem álszenteskedünk-e. Mert ugyebár senki sem hallgat arra a papra, aki bort iszik és vizet prédikál...
Ha úgy érzed, a véleményed egy bizonyos közösségben bárkit kellemetlen helyzetbe hozna vagy szomorúvá tenne, akkor nyomd el magadban a kisördögöt, az igazságérzetet, a naagy szólásszabadságért lázongó éned és inkább hallgass. Tudd, melyik az a közösség, amely befogadja a véleményed, ahol megoszthatod az ilyesfajta gondolataidat, de ne bánts meg másokat, és ne olyan embereknek/közösségeknek mondd ezt, akiket ez rosszul érinthet.
Hidd el, van az a szituáció, amikor nem ezeket az eltúlzott, toxikus embereket bántanád meg vele, hanem azokat, akik nem ilyenek és nem érdemlik meg, egyszerűen csak azt szeretik, amit te nem. Mert attól, hogy valami lehúzol, mert neked nem tetszett, hogy azt szajkózod, hogy ez és ez az ember, aki ezt szereti, az éretlen, gyerekes, nevetséges, szánalmas, két méterrel a talaj felett lebeg egy álomvilágban, attól nem ő lesz ilyen vagy olyan. Azzal senki mást nem írsz le, csak és kizárólag saját magadat.
Viselkedj úgy másokkal, ahogy te is szeretnéd, hogy viselkedjenek veled, mert a karma már csak ilyen; ha bunkózol valakivel, veled sem lesz senki az égvilágon kedves. Ne vedd magadra, ha valaki így viselkedik veled, ha ilyeneket mondd, akkor sem, ha ez nem egy idegen, hanem a barátod. Emlékezz rá, hogy te úgy vagy jó, ahogy vagy, nincs szükséged semmilyen megmentőre, megváltóra, valakire, aki megváltoztat. Az idő, a tapasztalataid majd úgyis formálnak téged. S te se akarj senkit sem megváltoztatni, mert mindenki úgy tökéletes, ahogy van.

Jogod van ahhoz, hogy elengedj valamit, ami többé már nem szolgálja a javadat.