Szóval... Ismét egy nem túl vidám verssel érkeztem hozzátok. Sokat nem tudok és nem is akarok róla elmondani, ahogy eddig sem akartam az előzőekről, inkább olvassátok el és lássatok bele, amit csak akartok. A vers amúgy is arról szól, hogy az olvasó élje át. :)
Szóval, ma hosszú évek után először egy verssel jelentkezem. Vagyis, jobban mondva, ma sok év után először született egy versem. Nem gondolom túl jónak, azt hiszem, kijöttem a gyakorlatból, de számomra... fontos. Abban sem vagyok biztos, hogy sikeresen átadtam a mondanivalót, az érzéseket, amelyeket közvetíteni akartam... De már késő bánat. Megszületett, itt van.
Nem akarok a jelentéséről sokat mondani, van egy-két erősebb utalás benne, hogy pontosan miről is szól. A cím magyarul pedig "Áprilisi zápor"-ként hangzana.
Olvassátok nagy-nagy szeretettel, így költészet napja és Endgame hónap alkalmából. ❤️
Tehát úgy szól a fáma, hogy egy időben mindent ki akartam próbálni. Próbálkoztam horrort írni, meg verseket gyártani, de csakhamar kiderült, hogy melyik az a formula, ami mellett ki kellene tartanom...
Ezen az oldalon tehát azt a kevés verset olvashatjátok, amelyek szerencsésen túlélték a nagytakarítást.
(A címekről annyit kell tudni, hogy egy néhány évig tanultam franciát, s bár tanulni nem szerettem, a nyelvet magát igen. Megjegyzés: azért még mindig csak nagyjából vágom, mi mikor helyes, szóval ha valami nem, és ezt somebody érzékeli, teljes mértékben hálásan fogadom, ha kijavít.)

