Lehetőségek egész tárháza nyílik meg, mikor az ember lemarad az utolsó járatról. Erről szól ez a szösszenet is.

Merengés az együttlétről, istenekről, csillagokról egy panellakás ablakában ülve.

Jelentkeztem egy kihívásra, melynek keretein belül minden nap írnom kell az adott témáról egy novellát. A témákat magamnak adtam, és természetesen, ahogyan az megszokott, a témák címei és az, hogy én mit értek alatta... Nem egészen fedi egymást. Tizenöt egypercesre lehet számítani, legalábbis ennyit vállaltam be, többnyire különálló szösszenetek. Többnyire érzés és képhalmazok, melyek nem szólnak semmiről, mégis sokat mondanak.  

Szóval... Egy jó ideje nem volt friss. Semmilyen, legfeljebb egy-két vers. Viszont, jelentem, sikeresen levizsgáztam mindenből, szóval hogyha a nyári "kipihenem az élet fáradalmait" közben lesz időm, ígérem, vagy a Spektrumot folytatom, vagy pedig hozok még valamit, amit vagy beígértem, vagy csak kipattant a fejemből... Mint ez.
(Emellett tartozom egy taggel, amit szintén meg fogok csinálni, amint lesz rá időm és kedvem. ;) )
Mit kell tehát erről a kis szöszről tudni?
A Zanzibár Szerelemről szó sem volt c. dala ihlette, az Endgame eseményeit feldolgozó szöszöcske. Enyhe Tony-Natasha szálat tartalmaz, de semmi pikáns. Emellett az Endgame egyik nagy csavarát is tartalmazza, tehát spoileres.
Jellemzõk: Dráma, Sötét, Angst, Novella, Songfic
Figyelmeztetések: Szereplő halála, Spoiler, Felkavaró tartalom

Szóval... Ismét egy nem túl vidám verssel érkeztem hozzátok. Sokat nem tudok és nem is akarok róla elmondani, ahogy eddig sem akartam az előzőekről, inkább olvassátok el és lássatok bele, amit csak akartok. A vers amúgy is arról szól, hogy az olvasó élje át. :)